A kép nem változott nagyon sokat a tavalyi hónaphoz képest. Globálisan a gazdasági mutatók továbbra is javarészt negatív meglepetést jelentenek, még a folyamatosan csökkenő várakozásokat is alulmúlják, és most már az év első felében jól muzsikáló amerikai gazdaság is egyre jobban kezd elromlani. Az eurozóna reformjai ismét elakadtak, a közös felelősségvállalással (bankunió, közös eurokötvény) kapcsolatban nem sikerül konszenzusra jutni. Ez láthatóan egy olyan nagyságrendű elköteleződés lenne a németek részéről, amit mindenáron el akarnak kerülni. Ennek hiányában a spanyol hosszú hozamok ismét kezdenek elszállni, és az olasz reformlendület sem biztos, hogy kitart a végtelenségig (jövőre itt is választások lesznek).
Hogyan tovább? Várhatóan folytatódnak a maratoni ülések a félmegoldásokkal és a lassú evickéléssel, ahol a dinamit kanócát az emelkedő spanyol és olasz kötvényhozamok jelentik majd. A nagy kérdés, hogy a jelenlegi (az amerikai piacot nem számítva) olcsó részvények beárazták-e már ezt. Erre a válasz leginkább hitkérdés, hiszen az értékeltség attól függ, hogy milyen eredményeket várunk. A piaci konszenzusos eredményvárakozások alapján az európai és a feltörekvő piacok összességében is lassan már a 2009-es tavaszi szinteken vannak, de persze ezek a konszenzusok elég könnyen le tudnak romlani.
Mivel még mindig a júniusi mélypontok fölött vagyunk, és a kilátások összességében inkább romlottak, valamint még csak pánikhangulat sem tapasztalható (bár a nyári szabadságdömping miatt nincs is senki a sokmonitoros terminálok előtt, aki igazán pánikolhatna), nem növelem a részvénysúlyt az előző hónaphoz képest. Ezzel szemben az elmúlt hónapban szépen teljesítő, a részvénypiacot ismét megelőző nyersanyagkitettséget lecsökkentem a modellportfolióban, ezzel némileg mérsékelve a kockázati kitettséget.
Az elmúlt pár héten a forint és a magyar állampapírok nagyon szépen tudtak erősödni, az IMF tárgyalások megkezdése és a hozaméhség meghozta a külföldi befektetők vételi kedvét – talán túlságosan is. Ezzel a „megelőlegezett bizalommal” az emelkedési potenciál nagy része szerintem már beárazódott, viszont kedvezőtlen esetben van honnan korrigálni. Emiatt a magyar hosszú kötvénykitettség helyett inkább a raliból eddig kimaradt, de az országkockázattal egyébként jellemzően jól együttmozgó részvényeken keresztül venném fel a hazai long pozíciókat. Ilyen az Mtel, de még inkább az OTP, amely a pillanatnyi kedvencem a magyar piacon.
Modell portfólió:
Pénzpiaci eszközök +15% |
[ 30%] |
|
|
Kötvény -10% |
[ 0%] |
Hazai kötvény -10% |
[ 0%] |
Nemzetközi kötvény |
[ 0%] |
|
|
Részvény |
[ 50%] |
Hazai részvény |
[ 10%] |
Régiós részvény |
[ 10%] |
Fejlett piaci részvény |
[ 10%] |
Fejlődő piaci |
[ 20%] |
|
|
Alternatív befektetések -5% |
[ 20%] |
Ingatlan |
[ 0%] |
Nyersanyag -5% |
[ 0%] |
Hedge fund/abszolút hozam |
[20% ] |
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.