Jelenisztán

valós idejű gondolatnapló - pillanatnyi gondolatok a piacról dokumentálva. Ha bejön - kurvajó vagyok, ha nem - lehet belőle tanulni... win-win :-)

Friss topikok

Címkék

Jelenlegi ötletek

Long Magnit local / short Magnit ADR
Long Tatneft pref / Short Tatneft ADR
Long HMSG
Long Unicredit
Long MTL/P 
Long Protek
Short XBank Index (140k)
Long Mango gida 1.21

 

2012.07.08. 01:55 Levente_de_Boer

Black Swan

Mivel a könyv hatására kezdtem el írni a blogot, megérdemel egy bejegyzést a tény, hogy befejeztem (ok, nem ment túl gyorsan, de elég magvas gondolatok és sok-sok csapongás vannak benne). Pár gondolat különösen tetszett, benne, azokat idemásolom:

1. Csak akkor idegesítő, ha lekésünk egy vonatot, ha futottunk utána. - azaz, ne hagyjuk, hogy a külső környezet irányítson minket (állás, pénz, család, barátnő) és folytonos legyen a megfelelési kényszer. Jobb inkább szarabbul, szegényebben, egyedül élni, de legalább a mi döntésünk volt, mi akartuk ezt.

lost train.jpg

ez tényleg így van - ha meghozok egy nehéz döntést, amit legbelül érzek, h meg kell tenni, bármennyire is sérti a külvilág elvárásait (pl szakítás vagy egy nehéz pozi bevállalása a többiek véleménye ellenére - hogy a tőzsdénél maradjunk) utána egyszerűen jobb érzésem van, mert legalább bevállaltam. De inkább nem ragozom tovább, mielőtt átmennék nagyon csöpögősbe.

2. próbáljunk pozitív black swan kitettséget szerezni - olyan dolgokban, amelyeknek nem lehet pontosan tudni a valószínűségét.

és ehhez kapcsolódóan:

3. minden esélyt, vagy esélynek tűnő dolgot meg kell ragadni (ezek ingyen lottószelvények). pl ezért kell nagyvárosban lakni - mert sokkal több esély van arra, hogy valakivel összetalálkozunk, ami nagy hatással lesz ránk. "go to parties" - azaz minden buliba el kell menni, mert nem lehet tudni, hogy mikor melyik válik jóvá (ez tényleg így van :-) )

Szólj hozzá!


2012.06.19. 00:27 Levente_de_Boer

2012.06.18 Portfolios kitekintő

Az elmúlt hónapban érdemes volt agresszívabb fokozatra váltani, ugyanis a nagymértékű pesszimizmus önmagában is elég volt a felpattanáshoz a sorra kijövő vártnál – gyakorlatilag mindenhol - rosszabb makroadatok ellenére. A különösebb koncepció nélküli spanyol „bankmentés” és a vasárnapi görög választás eredménye – amely a koalícióalakítás nehézségei miatt további bizonytalan kormányt ígér - szerintem nem tekinthetőek túlságosan pozitív fejleményeknek. A 7% fölötti spanyol hosszú hozamok további radikális lépéseket sürgetnek, és emiatt a következő időszakra nem várok egyértelmű trendet, hanem annál inkább pánikhelyzeteket, és általunk kikényszerített további kisebb-nagyobb horderejű intézkedéseket tarok valószínűnek. Ezt mentálisan nem könnyű jól kezelni, hiszen pont akkor kell csökkenteni a long kitettséget, amikor egy kis megnyugvás van (mint ahogy szerintem most – hétfő este), és tartalékolni egy kis puskaport, hogy a pánikokba bele tudjunk venni – akkor viszont bátornak kell lenni, bármennyire is nehéznek tűnik a helyzet. Pont ezért a következő időszakra növelem az abszolút hozam kitettség arányát - ha jól választunk portfoliókezelőt, akkor ő majd remélhetőleg ráérez ezekre a helyzetekre..

Ami viszont középtávon egy nagyon pozitív folyamat és az elmúlt hónap egyik legfontosabb történése, hogy Kína hozzáfogott a kamatok csökkentéséhez, és úgy általában a gazdasága felpörgetéséhez. Az inflációja szempontjából legfontosabb disznóhús, valamint a lényegesebb nyersanyagok mind csökkenést mutatnak, így ismét nagy tere van az élénkítésnek – és élniük is kell vele, ha el akarják kerülni a növekedés jelentős lefékeződését. A nyersanyagárak esése ellenére az utóbbi időszakban a részvények emelkedni tudtak, így megszűnt az árazásuk közötti divergencia. A Kína-faktort is szem előtt tartva így az előző hónapban felvett fedezeti célú nyersanyag-short pozíciót már nincs értelme tovább fenntartani a részvényekkel szemben, sőt ismét egy kis nyersanyag kitettséget rakok a modell portfolióba. Közép- és hosszú távon az adósságválságból való kiútnak ugyanis mindenképpen része kell, hogy legyen az adósságok elinflálása, és ebben az esetben nem árt, ha kéznél van egy kis inflációs-hedge (bár alaphelyzetben a nyersanyagkitettséget szerintem az osztalékot fizető, egészséges mérlegű, de az utóbbi időben „jóárasított” nyersanyag-kitermelő cégek révén érdemes felvenni).

A magyar eszközök már nem annyira vonzóak, mint az elmúlt hónapban – a részvények az osztalékszelvények vágásával együtt is szépen tudtak erősödni a pánik-mélypontokból, és a forint is visszafordult a kritikus szintekről. A tranzakciós adó, az egészségügyi kassza (valamint a negyedik mobilszolgáltató) körüli ismét kiújult alkudozások ráadásul tartogathatnak még kellemetlen meglepetéseket a főbb indextagoknak, és ezt a bizonytalanságot szerintem csak ennél kedvezőbb részvényárak mellett érdemes bevállalni. Az IMF megállapodással kapcsolatos jó hírek persze továbbra is bármikor eredményezhetnek egy pozitív meglepetést, de amennyiben az egyedi bizonytalanságok továbbra is a levegőben lógnak, nem lehet tartós az emelkedés.

 

 

 

Modell portfólió:

 

Pénzpiaci eszközök -15%

[ 15%]

 

 

Kötvény

[ 10%]

           Hazai kötvény

[ 10%]

           Nemzetközi kötvény

[ 0%]

 

 

Részvény  -10%

[ 50%]

           Hazai részvény -5%

[ 10%]

           Régiós részvény

[ 10%]

           Fejlett piaci részvény

[ 10%]

           Fejlődő piaci részvény  -5%

[ 20%]

 

 

Alternatív befektetések +25%

[ 25%]

           Ingatlan

[ 0%]

           Nyersanyag +15%

[ 5%]

           Hedge fund/abszolút hozam +10%

[20% ]

Szólj hozzá!

Címkék: outlook real time


2012.06.12. 21:33 Levente_de_Boer

olasz meló 2012.06.12

Ismét rég írtam, ideje aktualizálni egy-két dolgot, vegyük sorra, hogyan látom most az eddigi top pickeket.
Long/short tradek: továbbra is változatlan, nagyon jó potenciál van bennük (egyre jobb sajna):
Magnit, Tatneft pref és kiegészül már a Sistema ADR/local (kb 15%) és Sberbank pref (30%), sőt még Novatek adr/localt is lehetett nyitni 7,5-ön, ajándéknak tűnik mindegyik.

A magyar egyedi pickek nem jöttek be nagyon, de tekintve, hogy a piacok estek, a Mol és az Egis nem tudott tovább gyengülni, sőt kicsit vissza is jöttek, ahogy eltűnt a nagy eladó. Még mind a kettő jó, viszont már nem annyire tuti rövid távon is, úgyhogy a legszűkebb top listáról már lekerültek.
Az MTel viszont 420-on nagyon jó vétel volt, ebben 100%-osan biztos voltam, be is jött, most már 440 fölé ment vissza, de szerintem van még benne potenciál. Nagyon egyszerű a sztori: Eddig évente 28 mrd Ft-nyi különadót fizetett, ez most lecsökken jövőre 20 mrd percadóra, amit ráadásul tovább is tud majd hárítani ( a Voda és a telenor már megtette). Érdekes, hogy ezt így a Concorde-pn kívül még senki nem írta le, kíváncsi vagyok, hogy mikor fognak rájönni. Így az 50 Ft-os osztalék simán tarthatónak tűnik, ez viszont 10% fölötti osztalékhozamot jelent. Ehhez jöhet még ha a különadót visszakapják a pereskedés után, amire azért van esélyük.Szóval még 10%-nyi emelkedés van benne, esni meg nem hiszem, hogy 5%-nál többet tudna.

Mi van az olaszokkal?
Nem értem, hogy a spanyol bankmentésre miért csapták szét az olasz kötvényeket (10 éves felment 5,7%-ről 6,2%-ra). Ok, nem vagyok egy eurozóna-makromókus, de az olaszok azért jobb formában vannak, mint az elmúlt 15 évben az Írekhez hasonlóan túl sok zsetont az ingatlanbizniszbe toló spanyolok. ráadásul a költségvetésük is nagyjából rendben van, és magas ugyan az államadósság szintje, de a lakossági megtakarítások is hatalmasak. Amúgy azt gondoltam, hogy a spanyol ingatlanárak hasonlóak az olaszhoz, de nem, az alábbi összehasonlításból

Buy Apartment Price [Edit] [Edit]
Price per Square Meter to Buy Apartment in City Centre 5,121.43 €     11,428.57 €      +123.15 %
Price per Square Meter to Buy Apartment Outside of Centre 2,931.77 €     4,512.50 €      +53.92 %
 
Salaries And Financing [Edit] [Edit]
Median Monthly Disposable Salary (After Tax) 1,799.24 €     1,340.33 €      -25.51 %
Mortgage Interest Rate in Percentanges (%), Yearly 3.91     5.00      +27.78 %

 

látszik, hogy sokkal drágább Róma mint Madrid (de igaz ez Roma vs Barcelonára és Nápoly vs Valenciára is) (forrás: Numbeo) - ez mondjuk egy kicsit elgondolkodtató.

Ha viszont nem szállnak el a fenébe az olasz hozamok (pl ECB begarantálná, ahogy Soros tanácsolja) akkor az Unicredit jó lesz, ami már fel van tőkésítve meg már írt le egy jó nagy adagot, és kb a BV negyedén-ötödén forog, miközben termeli az LTRO carryt.

Hétvégén görög választások, szerintem a kommunista faszi (görög Vona) nyer, de nem fognak kilépni az eurozónából, hanem majd kiharcolnak kedvezőbb feltételeket, és el fog maradni a világvége. Azért valószínű, hogy nem merek pénteken belevenni, inkább majd a hétfői pánikban, de majd meglátom.

Szólj hozzá!

Címkék: real time


2012.06.05. 00:45 Levente_de_Boer

Nagyon jó Soros írás 2012. június 2

.....

The euro crisis is particularly instructive in this regard. It demonstrates the role of misconceptions and a lack of understanding in shaping the course of history. The authorities didn’t understand the nature of the euro crisis; they thought it is a fiscal problem while it is more of a banking problem and a problem of competitiveness. And they applied the wrong remedy: you cannot reduce the debt burden by shrinking the economy, only by growing your way out of it. The crisis is still growing because of a failure to understand the dynamics of social change; policy measures that could have worked at one point in time were no longer sufficient by the time they were applied. 

Since the euro crisis is currently exerting an overwhelming influence on the global economy I shall devote the rest of my talk to it. I must start with a warning: the discussion will take us beyond the confines of economic theory into politics and the dynamics of social change. But my conceptual framework based on the twin pillars of fallibility  and reflexivity still applies. Reflexivity doesn’t always manifest itself in the form of bubbles. The reflexive interplay between imperfect markets and imperfect authorities goes on all the time while bubbles occur only infrequently. This is a rare occasion when the interaction exerts such a large influence that it casts its shadow on the global economy. How could this happen? My answer is that there is a bubble involved, after all, but it is not a financial but a political one. It relates to the political evolution of the European Union and it has led me to the conclusion that the euro crisis threatens to destroy the European Union. Let me explain. 

  I contend that the European Union itself is like a bubble. In the boom phase the EU was what the psychoanalyst David Tuckett calls a “fantastic object” – unreal but immensely attractive. The EU was the embodiment of an open society –an association of nations founded on the principles of democracy, human rights, and rule of law in which no nation or nationality would have a dominant position.  

  The process of integration was spearheaded by a small group of far sighted statesmen who practiced what Karl Popper called piecemeal social engineering. They recognized that perfection is unattainable; so they set limited objectives and firm timelines and then mobilized the political will for a small step forward, knowing full well that when they achieved it, its inadequacy would become apparent and require a further step. The process fed on its own success, very much like a financial bubble. That is how the Coal and Steel Community was gradually transformed into the European Union, step by step. 

 

Germany used to be in the forefront of the effort. When the Soviet empire started to disintegrate, Germany’s leaders realized that reunification was possible only in the context of a more united Europe and they were willing to make considerable sacrifices to achieve it.  When it came to bargaining they were willing to contribute a little more and take a little less than the others, thereby facilitating agreement.  At that time, German statesmen used to assert that Germany has no independent foreign policy, only a European one.

The process culminated with the Maastricht Treaty and the introduction of the euro. It was followed by a period of stagnation which, after the crash of 2008, turned into a process of disintegration. The first step was taken by Germany when, after the bankruptcy of Lehman Brothers, Angela Merkel declared that the virtual guarantee extended to other financial institutions should come from each country acting separately, not by Europe acting jointly. It took financial markets more than a year to realize the implication of that declaration, showing that they are not perfect. 

 

 The Maastricht Treaty was fundamentally flawed, demonstrating the fallibility of the authorities. Its main weakness was well known to its architects: it established a monetary union without a political union. The architects believed however, that when the need arose the political will could be generated to take the necessary steps towards a political union. 

But the euro also had some other defects of which the architects were unaware and which are not fully understood even today. In retrospect it is now clear that the main source of trouble is that the member states of the euro have surrendered to the European Central Bank their rights to create fiat money. They did not realize what that entails – and neither did the European authorities. When the euro was introduced the regulators allowed banks to buy unlimited amounts of government bonds without setting aside any equity capital; and the central bank accepted all government bonds at its discount window on equal terms. Commercial banks found it advantageous to accumulate the bonds of the weaker euro members in order to earn a few extra basis points. That is what caused interest rates to converge which in turn caused competitiveness to diverge. Germany, struggling with the burdens of reunification, undertook structural reforms and became more competitive. Other countries enjoyed housing and consumption booms on the back of cheap credit, making them less competitive. Then came the crash of 2008 which created conditions that were far removed from those prescribed by the Maastricht Treaty. Many governments had to shift bank liabilities on to their own balance sheets and engage in massive deficit spending. These countries found themselves in the position of a third world country that had become heavily indebted in a currency that it did not control. Due to the divergence in economic performance Europe became divided between  creditor and debtor countries. This is having far reaching political implications to which I will revert. 

 

It took some time for the financial markets to discover that government bonds which had been considered riskless are subject to speculative attack and may actually default; but when they did, risk premiums rose dramatically. This rendered commercial banks whose balance sheets were loaded with those bonds potentially insolvent. And that constituted the two main components of the problem confronting us today: a sovereign debt  crisis and a banking crisis which are closely interlinked. 

 

The eurozone is now repeating what had often happened in the global financial system. There is a close parallel between the euro crisis and the international banking crisis that erupted in 1982. Then the international financial authorities did whatever was necessary to protect the banking system: they inflicted hardship on the periphery in order to protect the center. Now Germany and the other creditor countries are unknowingly playing the same role. The details differ but the idea is the same: the creditors are in effect shifting the burden of adjustment on to the debtor countries and avoiding their own responsibility for the imbalances. Interestingly, the terms “center” and “periphery” have crept into usage almost unnoticed. Just as in the 1980’s all the blame and burden is falling on the “periphery” and the responsibility of the “center” has never been properly acknowledged.  Yet in the euro crisis the responsibility of the center is even greater than it was in 1982. The “center” is responsible for designing a flawed system, enacting flawed treaties, pursuing flawed policies and always doing too little too late. In the 1980’s Latin America suffered a lost decade; a similar fate now awaits Europe. That is the responsibility that Germany and the other creditor countries need to acknowledge. But there is now sign of this happening.  

The European authorities had little understanding of what was happening. They were prepared to deal with fiscal problems but only Greece qualified as a fiscal crisis; the rest of Europe suffered from a banking crisis and a divergence in competitiveness which gave rise to a balance of payments crisis. The authorities did not even understand the nature of the problem, let alone see a solution. So they tried to buy time. 

Usually that works. Financial panics subside and the authorities realize a profit on their intervention. But not this time because the financial problems were reinforced by a process of political disintegration. While the European Union was being created, the leadership was in the forefront of further integration; but after the outbreak of the financial crisis the authorities became wedded to preserving the status quo. This has forced all those who consider the status quo unsustainable or intolerable into an anti-European posture. That is the political dynamic that makes the disintegration of the European Union just as self-reinforcing as its creation has been.  That is the political bubble I was talking about.

 

At the onset of the crisis a breakup of the euro was inconceivable: the assets and liabilities denominated in a common currency were so intermingled that a breakup would have led to an uncontrollable meltdown. But as the crisis progressed the financial system has been progressively reordered along national lines. This trend has gathered momentum in recent months. The Long Term Refinancing Operation (LTRO) undertaken by the European Central Bank enabled Spanish and Italian banks to engage in a very profitable and low risk arbitrage by buying the bonds of their own countries. And other investors have been actively divesting themselves of the sovereign debt of the periphery countries. 

 

If this continued for a few more years a break-up of the euro would become possible without a meltdown – the omelet could be unscrambled – but it would leave the central banks of the creditor countries with large claims against the central banks of the debtor countries which would be difficult to collect. This is due to an arcane problem in the euro clearing system called Target2. In contrast to the clearing system of the Federal Reserve, which is settled annually, Target2 accumulates the imbalances. This did not create a problem as long as the interbank system was functioning because the banks settled the imbalances themselves through the interbank market. But the interbank market has not functioned properly since 2007 and the banks relied increasingly on the Target system. And since the summer of 2011 there has been increasing capital flight from the weaker countries. So the imbalances grew exponentially. By the end of March this year the Bundesbank had claims of some 660 billion euros against the central banks of the periphery countries.

 

The Bundesbank has become aware of the potential danger. It is now engaged in a campaign against the indefinite expansion of the money supply and it has started taking measures to limit the losses it would sustain in case of a breakup. This is creating a self-fulfilling prophecy. Once the Bundesbank starts guarding against a breakup everybody will have to do the same.    

 

This is already happening. Financial institutions are increasingly reordering their European exposure along national lines just in case the region splits apart. Banks give preference to shedding assets outside their national borders and risk managers try to match assets and liabilities within national borders rather than within the eurozone as a whole. The indirect effect of this assetliability matching is to reinforce the deleveraging process and to reduce the availability of credit, particularly to the small and medium enterprises which are the main source of employment. 

 

So the crisis is getting ever deeper. Tensions in financial markets have risen to new highs as shown by the historic low yield on Bunds. Even more telling is the fact that the yield on British 10 year bonds has never been lower in its 300 year history while the risk premium on Spanish bonds is at a new high. 

The real economy of the eurozone is declining while Germany is still booming. This means that the divergence is getting wider. The political and social dynamics are also working toward disintegration. Public opinion as expressed in recent election results is increasingly opposed to austerity and this trend is likely to grow until the policy is reversed. So something has to give.    

In my judgment the authorities have a three months’ window during which they could still correct their mistakes and reverse the current trends. By the authorities I mean mainly the German government and the Bundesbank because in a crisis the creditors are in the driver’s seat and nothing can be done without German support. 

I expect that the Greek public will be sufficiently frightened by the prospect of expulsion from the European Union that it will give a narrow majority of seats to a coalition that is ready to abide by the current agreement. But no government can meet the conditions so that the Greek crisis is liable to come to a climax in the fall. By that time the German economy will also be weakening so that Chancellor Merkel will find it even more difficult than today to persuade the German public to accept any additional European responsibilities. That is what creates a three months’ window.    

Correcting the mistakes and reversing the trend would require some extraordinary policy measures to bring conditions back closer to normal, and bring relief to the financial markets and the banking system. These measures must, however, conform to the existing treaties. The treaties could then be revised in a calmer atmosphere so that the current imbalances will not recur. It is difficult but not impossible to design some extraordinary measures that would meet these tough requirements. They would have to tackle simultaneously the banking problem and the problem of excessive government debt, because these problems are interlinked. Addressing one without the other, as in the past, will not work. Banks need a European deposit insurance scheme in order to stem the capital flight. They also need direct financing by the European Stability Mechanism (ESM) which has to go hand-in-hand with eurozone-wide supervision and regulation. The  heavily indebted countries need relief on their financing costs. There are various ways to provide it but they all need the active support of the Bundesbank and the German government.    

 

That is where the blockage is. The authorities are  working feverishly to come up with a set of proposals in time for the European summit at the end of this month. Based on the current newspaper reports the measures they will propose will cover all the bases I mentioned but they will offer only the minimum on which the various parties can agree while what is needed is a convincing commitment to reverse the trend. That means the measures will again offer some temporary relief but the trends will continue. But  we are at an inflection point.  After the expiration of the three months’ window the markets  will continue to demand more but the authorities will not be able to meet their demands.    

 

It is impossible to predict the eventual outcome. As mentioned before, the gradual reordering of the financial system along national lines could make an orderly breakup of the euro possible in a few years’ time and, if it were not for the social  and political dynamics, one could imagine a common market without a common currency. But the trends are clearly non-linear and an earlier breakup is bound to be disorderly. It would almost  certainly lead to a collapse of the Schengen Treaty, the common market, and the European Union itself. (It should be remembered that there is an exit mechanism for the European Union but not for the euro.) Unenforceable claims and unsettled grievances would leave Europe worse off than it was at the outset when the project of a united Europe was conceived.

But the likelihood is that the euro will survive because a breakup would be devastating not only for the periphery but also for Germany. It would leave Germany with large unenforceable claims against the periphery countries. The Bundesbank alone will have over a trillion euros of claims arising out of Target2 by the end of this year, in addition to all the intergovernmental obligations. And a return to the Deutschemark would likely price Germany out of its export markets – not to mention the political consequences. So Germany is likely to do what is necessary to preserve the euro – but nothing more. That would result in a eurozone dominated by Germany in which the divergence between the creditor and debtor countries would continue to widen and the periphery would turn into permanently depressed areas in need of constant transfer of payments. That would turn the European Union into something very different from what it was when it was a “fantastic object” that fired peoples imagination. It would be a German empire with the periphery as the hinterland/ 

I believe most of us would find that objectionable  but I have a great deal of sympathy with Germany in its present predicament. The German public cannot understand why a policy of structural reforms and fiscal austerity that worked for Germany a decade ago will not work Europe today. Germany then could enjoy an export led recovery but the eurozone today is caught in a deflationary debt trap. The German public does not see any deflation at home; on the contrary, wages are rising and there are vacancies for skilled jobs which are eagerly snapped up by immigrants from other European countries. Reluctance to invest abroad and the influx of flight capital are fueling a real estate boom. Exports may be slowing but employment is still rising. In these circumstances it would require an extraordinary effort by the German government to convince the German public to embrace the extraordinary measures that would be necessary to reverse the current trend. And they have only a three months’ window in which to do it.    

 

We need to do whatever we can to convince Germany to show leadership and preserve the European Union as the fantastic object that it used to be. The future of Europe depends on it.  

saját komment:

meg kell nézni, hogy mi a fene ez a Target 2 rendszer, már találtam is egy jónak tűnő leírást

Szólj hozzá!


2012.05.25. 00:34 Levente_de_Boer

2012.05.24 portfolios kitekintő

Megint nehéz időket élünk, az Eurozónával kapcsolatos hangulat a tavaly szeptember végi állapotot idézi, elég, ha végigpörgetjük az elmúlt napok főcímeit:

 

- Economist borító: „The Greek Run” – miközben egy futó felperzsel egy 20 euróst

 

- Financial Times: „Big European funds dump euro assets”

 

- The Wall Street Journal: Euro-Zone woes deepening,..

 

- Figyelő: Csőd előtte, csőd utána: mi lesz velünk, ha bedől Görögország?”

 

Valószínűleg nincs már olyan újságolvasó ember, aki ne tartana az euró összeomlásától. De rögtön a második oldalon ott vannak az összeomló kínai gazdaságról szóló értekezések, mennyire durván lassulnak az ipari termeléssel kapcsolatos mutatók, összeomlasztva majd a nyersanyagárakat. (Egy kis hely azért jut a „Facebook-károsultaknak” is, akik nem tudtak első nap duplázni a 100-as P/En vett szerzeményükkel).

 

Ezek nyilván nagyon súlyos fejlemények, de egyik sem mondható újdonságnak. Mindkét problémakör egy hosszan tartó folyamat, amelyben egy-egy váratlan húzás (összeurópai növekedési terv, újabb kreatív ECB beavatkozás, expanzívabb kínai fiskális vagy monetáris politika) gyökeresen megváltoztathatja a jelenleg nagyon negatív hangulatot, a pozícionáltság fordulásával jelentős nyereséget generálva a mostani „bátraknak”. Ebből kiindulva a következő havi portfolióban hangsúlyos szerepet juttatok az orosz részvényeknek, amelyek az elmúlt időszak vesztesei voltak, azaz már árazzák a negatív forgatókönyvet. Az idei évtől ráadásul 5-6%-os dollár osztalékhozam jár velük, ami jó hivatkozási alap lehet egy rallyhoz, ha egy kicsit lenyugszik a negatív hangulat és júniustól átveszik az európai címlapokat a Foci EB-vel kapcsolatos hírek. Ezt a kitettséget érdemes lehet részben visszafedezni egy olaj short pozícióval, ami a részvényekhez képest ismét pozitívabb világképet áraz.

A magyar eszközök közül a részvénypiac (különösen a Mol és a historikus mélyponton lévő Magyar Telekom) emelkedésére számítok és a forint is erősödhet a jelenlegi gyengébb szintekről, ha újabb kedvező fejlemények látnak napvilágot az IMF tárgyalással kapcsolatban – mindenesetre pozitív, hogy a nagyobb shortcélpontok megjelenésével célkereszt már nem ránk irányul.

 

 

 

 

Modell portfólió:

 

Pénzpiaci eszközök +5%

[ 30%]

 

 

Kötvény  +10%

[ 10%]

           Hazai kötvény  +10%

[ 10%]

           Nemzetközi kötvény

[ 0%]

 

 

Részvény  

[ 60%]

           Hazai részvény

[ 15%]

           Régiós részvény

[ 10%]

           Fejlett piaci részvény

[ 10%]

           Fejlődő piaci részvény

[ 30%]

 

 

Alternatív befektetések -15%

[ 0%]

           Ingatlan

[ 0%]

           Nyersanyag -15%

[ -10%]

           Hedge fund/abszolút hozam

[10% ]

Szólj hozzá!


2012.05.15. 00:46 Levente_de_Boer

Jó kis írás James Montier-től

JM_FlawsofFinance_512.pdf

Szólj hozzá!


2012.05.12. 09:41 Levente_de_Boer

Egy kis update

Ezen a hétvégén örülhetnek a blog szorgalmas követői (hahahaha :-))), mert sok ötletem van. először is nézzük meg, mit változatnék állandó rovatomon az éppen befektetésre ajánlott cuccokon.
A Novatek short beérett (150-ről 110 alá esett az árfolyam), kivetették rá az adót, most mr nincs értelme alulsúlyozni.
Ugyanígy járt a Park Elektrik long is, mióta követem 4,5-ről felment 6 körülre, bevezették az osztalékfizetést, mindenki boldog, egy következő korrekcióig nem érdemes benne már upside-ot keresni.
A Mechel all in eddig felemás eredményt prudukált, ugyan kijöttek a várt jó hírek (giga 17%-os dollárosztalék), nem olyan  rossz 2011q4  + további adósságátcsoportosítások + úgy tűnik a helyi hatóságok sem baszogatják már többet őket. ezek ellenére ez csak annyira volt elég, hogy relatíve felülteljesítse a megnyakló orosz indexet (mondjuk a pref nem is esett egyáltalán, most is 3.3 körül van - szóval akkor mégis bejött a call...)

Az európai eseményeket nem kommentálnám, túl hosszú és bonyolult és maximum papagáj lennék ,nincsen erős saját véleményem , de még mindig arra hajlok, hogy a görögök jelentőségét a külvilágra nagyon erősen túlbecsülik.

Felkerül viszont a befektetési listára a Mol - nagyon olcsó lett az új adó miatt hercehurca miatt, már 16500-on meg lehet venni, valamint az Egis 14300 körül egyszerűen túl olcsó, hogy ne lehessen megpróbálni. Állítólag  nagyon jó q1 lesz, ez lehet egy trigger,  ami visszarepíti a 16000-es szintre

 

Szólj hozzá!

Címkék: real time


2012.05.04. 00:51 Levente_de_Boer

Számvetések

fine.jpg

Eddig nem minden tréd szárnyal..
Ez egyik nagyon problémás terület a banki részvények: mind az Unicredit, mind a Commerzbank eléggé beesett. Igazából nem értem az okot, gyengültek egy kicsit a kötvényhozamok, de a világ nem nagyon változott, az ECB elvileg majd odaáll, ha nagyon kell.  Úgyhogy ezeket továbbra is vételre mondanám (a könyv szerinti értékhez képest elég olcsók), de ez nem meggyőződéses pozi, nem értek a témához.

A Mechel az all in callom óta esett vagy 10%-ot, ezt sem tudom, hogy miért, mert a hiteleiket folyamatosan finanszírozzák újra, + Kína elég erős mostanában (oké jelentett egy szar Q1-es trading updatet, de azért nem volt világvége). Úgyhogy ez továbbra is egy meggyőződéses call, ha majd megjön a bónusz, és hasonló marad a helyzet, jó eséllyel bemerészkedem majd az oroszlánbarlangba...

Ami viszont jól bejött, az a Novatek short: mégiscsak kell magasabb adót fizetniük, úgyhogy szépen jöhet lefelé az árazás..nagy a kísértés, hogy lezárjam ezt a pozit, mert kaphatnak kompenzációkét exportlehetőséget, de érzésre tud azért ez még tovább esni (meg talán ha az meglenne, akkor már bejelentették volna?! - miért kellene előtte szétverni a pappert?)

Ja és a végére egy kis öndícséret: a HMS bizony nagyon bejött, megnyerték az ESPO projektet, vígan építhetik a pumpákat a szibáriai vezeték állomásaihoz, ami megdobja majd a következő évek ebitda-ját vagy 30%-kal. plusz fizetnek 7% osztalékot, és 3-as EV/EBITDA-n forog a papír (40% diszkont a peerekhez). továbbra is nagy buy

Jól bejött még a Protek (bár azt nem írtam eddig), megjavultak a marginok végre, valószínű, hogy lejárt a döglődés kora, ebben is van még bőven upside (most 30,5 rubel, de nemrég még a 20-as korszaka elején járt..). az elemzők mindenesetre szemrebbenés nélkül duplázzák a célárakat egy cella átjavítása után..

Magyar helyzet:
Nagy meglepetés volt számomra, hogy hogyan bírt így beerősödni a forint pár nap alatt..ha lesz is IMF, utána beindul a forint nyomda, nem fogják hagyni beerősödni, úgyhogy lassan lehetne forint short pozit nyitni. (285 alatt vagyunk most) 

Szólj hozzá!

Címkék: real time mechel


2012.04.23. 23:45 Levente_de_Boer

Mechel

Breaking!!! 

A BHP bezárt valami bazi nagy ausztrál szénbányát, úgyhogy úgy tűnik, hogy második félévre vissza megy a coking coal 220 fölé, az pedig jó a Mechelnek (8.45) és a Mechel prefnek (3.33) is. Közben sorra kapják a finanszírozást, és egyetlen elemző sem ajánlja, mert túl kockázatos (jó, hogy 25-ön nem volt az...). BUY!! 

contrarian.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: real time mechel


2012.04.23. 23:23 Levente_de_Boer

2012.04.23 havi kitekintő

Ezt írom a portfolio,hu-s kitekintőbe:

Az első negyedév békés emelkedése után az elmúlt hetekben megérkezett a korrekció. Az LTRO-láz és a görög-csőd hullámainak lecsillapodásával a figyelem ismét a következő ideális short-célpont spanyolokra és olaszokra irányult. Hiába az ECB hathatós támogatása, a 10 éves kötvényhozamok újra a 6%-os tartományba kúsztak, a piac újabb reformokat/lépéseket vár mind az EU-tól, mind az érintett országoktól, mind pedig (végül) az ECB-től. Az éppen zajló francia választás (ahol nagy valószínűséggel a kevésbé eurózóna-elkötelezett Hollande lesz a befutó), és a holland kormányválság tovább növeli a bizonytalanságot. A globális makróban is romlott némileg a kép: Az USA-ban egyelőre kitart a törékeny javulás, Kínában van ugyan egy kis lassulás, de ez még belefér a „soft-landing” világképbe, és ha jön a várva-várt monetáris élénkítés, akkor összejöhet az elemzők által várt 8,5%-os növekedés. Az eurózónában ugyanakkor egyértelmű az elbizonytalanodás: a PMI adatok sorra rosszabbak a vártnál, bár az optimisták is erőt meríthetnek a legutóbbi jó német IFO adatokból.

„Jó hír” viszont, hogy (az S&P kivételével) a legtöbb piacon csúcstól számítva már megvolt egy 10%-os korrekció és szentiment is megfelelően elromlott ahhoz, hogy lassan véget érjen az esés és érdemes legyen növelni a kockázatos eszközök súlyát. Úgy gondolom, hogy bár vannak rések a pajzson, de a leglényegesebb faktorok (amerikai élénkülés, kínai soft-landing, globális likviditásbőség, kontrollált európai recesszió reformfolyamat) még mindig a helyükön vannak. Olyan sajnos sohasem lesz, hogy ne kellene valami miatt aggódni, és az árak is kedvezőek legyenek. A jelenlegi esést egy korrekciónak gondolom, és inkább az első negyedév folytatódására, további emelkedésre számítok. Erre egy jó megerősítés lenne, ha a kínai részvénypiac meg tudná tartani az elmúlt havi relatív erejét, és megérkeznének a gazdaságélénkítő lépések a távol-keleti országból. A modellportfolióban 10%-kal 60%-ra növelem a részvénysúlyt, 5-5%-ot adva a fejlett (európai) és fejlődő piaci (kínai és orosz) részvényekhez.

A hét elején bejelentett II. Széll Kálmán Terv jó alapnak tűnik a túlzottdeficit-eljárás leállításához, azonban még mindig nem történt meg az áttörés az EU-IMF megegyezésben, hiányoznak a kompromisszumkészséget mutató gesztusok (legalábbis így egy nappal az Orbán-Barroso találkozó előtt így tűnik). Addig azonban sajnos benne van a pakliban a helyzet januárihoz hasonló eszkalálódása (forintgyengülés, állampapír piaci eladási hullám), a 9% alatti hozamszint véleményem szerint nem jelent megfelelő kompenzációt. A Széll Kálmán II tervvel az is kiderült, hogy a hazai főbb részvényeket érintő válságadók – bár enyhített formában (tranzakciós adó, távközlési adó, kétszeres Robin Hood adó és további jelentős gyógyszerkassza lefaragás) – továbbra is fennmaradnak, ami persze nem a legkedvezőbb szcenárió, de a befektetőket az előzmények ismeretében nem hiszem, hogy nagyon váratlanul érte volna.  A hazai részvénypiac már túl van egy jelentősebb korrekción, így nem tartom indokoltnak az alulsúlyozást – de megegyezés nélkül nagy emelkedéssel sem kecsegtet.

Modell portfólió:

 

Pénzpiaci eszközök

[ 25%]

 

 

Kötvény  -10%

[ 0%]

           Hazai kötvény -10%

[ 0%]

           Nemzetközi kötvény

[ 0%]

 

 

Részvény  +10%

[ 60%]

           Hazai részvény

[ 10%]

           Régiós részvény

[ 10%]

           Fejlett piaci részvény +5%

[ 10%]

           Fejlődő piaci részvény +5%

[ 30%]

 

 

Alternatív befektetések

[ 15%]

           Ingatlan

[ 0%]

           Nyersanyag

[ 5%]

           Hedge fund/abszolút hozam

[10% ]

Szólj hozzá!

Címkék: outlook


süti beállítások módosítása